Egy kis történelem….
Magyarországon az 1989/1990-es években lezajlott politikai és gazdasági rendszerváltást követően már az első években felmerült az állami nyugdíj- és egészségügyi ellátás megújításának az igénye. Az első lépések egyike volt 1993 végén az önkéntes kölcsönönös biztosítópénztárak létrehozását biztosító törvény megalkotása.
Az önkéntes pénztárak magánszemélyek önkéntes társulásával jöhettek és jöhetnek létre, céljuk megtakarítások gyűjtése (tagdíjbefizetésekből) és befektetése, amelyekből később egészségügyi és nyugdíjcélú szolgáltatást, segélyeket fizetnek tagjaiknak. Ezek az ellátások az állami ellátást kiegészítik, magasabb ellátási színvonalat, jobb életminőséget eredményezve.
A pénztárak típusai: önkéntes nyugdíjpénztár, önkéntes egészségpénztár, önkéntes önsegélyező pénztár, majd néhány éve már önkéntes egészség- és önsegélyező típusú pénztárak is léteznek. Egy személy egyszerre több azonos típusú pénztárban is tag lehet, és tag lehet akár mindegyik típusú pénztárban is. Az önkéntes pénztárak működését és szolgáltatásait törvények és a kormány által kiadott rendeletek szabályozzák.
Önkéntes pénztárat kizárólag magánszemélye alapíthatnak, legalább 15 személy összefogása szükséges az elinduláshoz. A pénztár tagja lehet bármely 16. életévét betöltött magánszemély. Az alapítást és a működést gyakran munkáltatók is támogatták, az ilyen pénztárak általában a támogató munkáltató nevét viselték, viselik. Ez a támogató, kisebb-nagyobb munkáltató lehet, pl. bank, biztosító, termelő vállalat, vagy több vállalat együttesen.
Az első önkéntes pénztárak („kasszák”) 1994-ben alakultak, az első években számuk több százra nőtt. Az egyes kasszák taglétszáma a néhány száz főtől a több ezer, tízezer, ritkábban százezer főig terjedt. Az első évek „alapítási lázát” követően kiderült, hogy a pénztárak működéséhez sajátos szakértelem és megfelelő méret szükséges. Néhány év után megindult a pénztári piac átalakulása, sok pici és kis pénztár megszűnt, többen más, nagyobb pénztárakba olvadtak be. Mára (2020. április) 40 alá csökkent az önkéntes nyugdíjpénztárak száma, és 20 körüli az egészség- és önsegélyező kasszák száma. Ma a legnagyobb önkéntes nyugdíjpénztár taglétszáma meghaladja a 200 ezer főt, de létezik még ma is néhány kicsi, alig néhány száz fős pénztár is.
Az önkéntes nyugdíjpénztárak nyugdíjcéllal, megtakarítás felhalmozásának és abból az állami nyugdíjat kiegészítő szolgáltatás nyújtásának a céljával működnek. A nyugdíjpénztárak a felhalmozást a befizetésekből (tagdíjak) képezik és azt befektetik. A nyugdíjpénztári tagdíj és a befektetéseken elért hozadék (hozam) egyéni számlára kerül, kifizetés is onnét történhet.
Az elmúlt 26 évben több százezer tag ment úgy nyugdíjba, hogy nyugdíjpénztári megtakarítással is rendelkezett, azzal egészítette ki az állami (tb) nyugdíját. A pénztárakban a legtöbb számla 2007 végén volt, ekkor megközelítette az 1,4 milliót, a számlák egyenlege ekkor mintegy 780 milliárd forint volt. A 2008-as pénzügyi-gazdasági válság után a számlák száma csökkenésnek indult, de a megtakarítások értéke azóta is folyamatosan növekszik. Ma (2020. április) körülbelül 1,1 millió nyugdíjpénztéri számla él, a rajtuk lévő megtakarítás értéke mintegy 1.500 milliárd forint. Az átlagos megtakarítás értéke kb. 1,3 millió forint.
Az önkéntes nyugdíjpénztárak tagjairól nincs központi nyilvántartás és egy személy egyidőben több önkéntes nyugdíjpénztárnak is tagja lehet. Ebből kifolyólag nem is tudni, hány embernek van ma Magyarországon önkéntes nyugdíjpénztári számlája, de az 1,1 millió számla mögött minden bizonnyal valahol 500 ezer és 1 millió között van a számlatulajdonosok száma – tehát ennyien rendelkeznek ilyen megtakarítással. Magyarországon a foglalkoztatottak száma kb. 4,5 millió fő, tehát csak kisebb részüknek van önkéntes nyugdíjpénztárban megtakarítása.
Állami felügyelet
Az önkéntes pénztárak pénzzel dolgoznak, befizetéseket gyűjtenek, azokat befektetik és az képződött megtakarításból szolgálatásokat fizetnek tagjaiknak. A pénzzel végzett munkájuk mindig is felügyelt tevékenység volt.
A nyugdíjpénztári rendszer megbízhatósága érdekében törvények és rendeletek részletesen meghatározzák a tagok jogait, a pénztárak működésének személyi és technikai feltételeit, a vagyon biztonságos befektetésének szabályait. A biztonságos működés jogi garanciái mellett a pénztárak gyakorlati tevékenységét állami felügyelet is ellenőrzi
Kezdetben külön felügyeleti szervük volt: az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárak Felügyelete, majd az Állami Pénztárfelügyelet. Ennek szerepét vette át 2000-ben az univerzális felügyeleti szerve, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, amely szervezet 2013-ban beolvadt a Magyar Nemzeti Bankba (MNB). Napjainkban a felügyeleti szerv az MNB.
A nyugdíjpénztár szervezete
A pénztár tulajdonosai a pénztártagok, a legfontosabb döntéseket ők hozzák. A döntéshozatal vagy közvetlenül történik, vagy közvetett módon. Közvetlen mód az, amikor minden elmehet a tagok gyűlésére, a közgyűlésre. Közvetett mód az, amikor a tagok kisebb csoportja (pl. egy megyében lakók, vagy egy munkahelyen dolgozói) először maguk közül 5 évre választ olyan személyt, aki később képviseli őket a döntések meghozatalakor. Ők a küldöttek, akik a pénztár küldöttközgyűlésén vesznek részt.
A közgyűlés vagy küldöttközgyűlés hozza meg a legfontosabb döntéseket:
- elfogadja a pénztár Alapszabályát,
- megállapítja a minimálisan fizetendő tagdíj mértékét
- megválasztja a pénztár irányítását végző Igazgatótanácsot
- tagjai közül megválasztja pénztár ellenőrzését végző Ellenőrző Bizottságot
- megválasztja a pénztár könyvelését ellenőrző könyvvizsgálóját
- elfogadja pénztár pénzügyi-gazdasági terveit és beszámolóit
Az önkéntes nyugdíjpénztáraknak az Alapszabály nevű dokumentumban kell szabályozniuk a pénztár működését, a pénztártagok jogait és kötelezettségeit, a tagdíjak fizetését és a megtakarításból történő kifizetések rendjét. A szabályok többségét jogszabályok tételesen vagy keret jelleggel szabályozzák, a pénztári Alapszabály ezek betartásával készül.
A pénztárak adminisztrációjukat, ügyfélszolgálati tevékenységüket elláthatják saját maguk, vagy ezzel megbízhatnak egy szolgáltató szervezete is.
Pénztártagság létesítése
Önkéntes nyugdíjpénztár tagja lehet bármely 16. életévét betöltött személy, aki belépési nyilatkozat kitöltésével jelzi belépési szándékát. A szándéknyilatkozat pénztári elfogadásával létrejön a megtakarítási szerződés, a pénztártagsági jogviszony.
A pénztár a belépési nyilatkozatot 30 napon belül hagyja jóvá (záradékolja) és ennek egy példányát vagy a belépési nyilatkozat adatai alapján kiállított ún. tagsági okiratot küldi meg a tagnak. Ez a dokumentum igazolja a pénztári tagságot, a nyugdíjszámla megnyitását.
A tagsági jogviszony létrejöttével együtt a pénztár a tag nevére szólóan ún. egyéni számlát nyit, amelyen a tag megtakarítását gyűjti (nyugdíjszámla).
A nyugdíjpénztári számla
Az önkéntes nyugdíjpénztári tagság nyugdíjcélú megtakarítás gyűjtésére szól, amelynek célja a nyugdíjas életszakaszban pénzellátás kifizetése. Vagy másképpen fogalmazva:
„Az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítás elsődleges célja a nyugdíjas évek anyagi biztonsága, és az életszínvonal emelése.”
A megtakarítás önkéntes, mivel a pénztári tagság is önkéntes – innét ered az önkéntes pénztár elnevezés. A pénztártag saját elhatározásából, önkéntesen gyűjt nyugdíjas éveire, ezért ezt öngondoskodásnak nevezzük.
Az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítás a tag javára nyitott egyéni számlán történik. Az egyéni számlán a befizetések és azok befektetése révén elért hozamok képezik a megtakarítást. A tag által teljesített befizetést tagdíjnak, a munkáltató által teljesített befizetést tagdíjhozzájárulásnak nevezzük.
A munkáltató vagy egyéb személy, szervezet ezen túl pénzügyi támogatással, adománnyal is növelheti adott tag megtakarítását.
Korábban már említettük, hogy a nyugdíjpénztári megtakarítást az állam támogatja. A támogatás befizetés alapú: a tag által és a munkáltató által fizetett tagdíj összege után jár állami támogatás. A befizetés 20%-a, lefeljebb évi 150 ezer forint kedvezmény igényelhető. A támogatás a fizetendő személyi jövedelemadó terhére igényelhető (adóvisszatérítés), amelyet az egyéni számlára lehet utaltatni.
Az önkéntes nyugdíjpénztári számla bevételei, amelyekből a megtakarítás képződik:
- tag által fizetett tagdíjak
- tag munkáltatója által fizetett tagdíjak (tagdíjhozzájárulás)
- adomány
- adóvisszatérítés
- befektetéseken elért hozam
A nyugdíjpénztári megtakarítás alapja: a tagdíj
Az Alapszabályban meg kell határozni a tag által rendszeresen fizetendő minimális tagdíjat, ami az ún. egységes tagdíj. A pénztári tagdíj nem tagsági díj, hanem a megtakarítás alapja.
A minimális tagdíj összege teljes mértékben a pénztáraktól függ, a gyakorlatban havi néhány ezer (1-10 ezer) forintot jelent. A cél az lenne, hogy a befizetések rendszeresen, havonta gyűljenek, de nagyon sok csak tag évi egy-két alkalommal foglalkozik számlájával és fizet tagdíjat. Ezért egyre több pénztár határozza meg éves szinten a minimális tagdíjat, ami ekkor is néhány ezer forint 12-szerese.
Az egységes tagdíjon felül a tag bármikor és bármekkora összegben fizethet további tagdíjat. A gyakorlatban a tagok befizetése változó: vagy rendszeresen, havonta vagy évi néhány alkalommal, de sokan csak év végén egy összegben fizetnek tagdíjat. Sokan év végén az anyagi lehetőségeikhez mérten fizetnek nagyobb összeget is, kihasználva a maximális adókedvezményt.
A pénztártag mellett a munkáltatója is fizethet tagdíjat, ezzel a munkáltató a munkabér mellett támogatja, segíti munkavállalója nyugdíjcélú megtakarítását. A munkáltató munkavállalója számlájára fizethet havi rendszerességgel vagy akár eseti jelleggel. A befizetés lehet fix összegű vagy a munkabérhez igazodó, annak meghatározott százaléka.
A pénztárak megalakulását követő kb. első 20 évben a munkáltatói befizetés kedvezményes adózás mellett történhetett, napjainkra azonban a kedvezményes jelleg fokozatosan megszűnt: a munkáltató pénztárba történő befizetése 2019-től munkabérként adózik. A munkáltatók befizetései ennek hatására a béren kívüli juttatások között sajnálatos módon visszaszorultak. Míg kb. az első 20 évben a pénztárak tagdíjbevételében a munkáltatói befizetések 50-80%-ot is elértek, ma (2020. április) már ritka az a pénztár, ahol ez az arány 40% feletti.
Levonások a befizetésekből
A pénztárak a bankoktól eltérő módon működnek, folyamatos számlavezetési díjat és egyéb költséget nem számíthatnak fel.
A pénztáraknak a működésüket a befizetésekből kell megoldaniuk, ezért a tagdíj és adomány befizetésekből egy bizonyos összeget levonnak működésük céljára, továbbá likviditási célra. A befizetések felosztása ennek megfelelően három alapba, tartalékba történik:
- fedezeti tartalék, amely a tagok megtakarítását képezi
- működési tartalék, amelyből a pénztár működését finanszírozzák
- likviditási tartalék, amely esetleges fizetési problémák elkerülésére képződik
A tagdíjbefizetések döntő hányada természetesen az egyéni számlára kerül. A levonást kezdetben nem szabályozta jogszabály, de ma már meg van határozva, hogy legfeljebb mekkora lehet a levonás:
„A nyugdíjpénztár a tag, illetve a munkáltatója által teljesített befizetésnek az évi 10 000 forint összeghatárig terjedő része legalább 90 százalékát, az azt meghaladó része legalább 94 százalékát köteles jóváírni a tag számláján.”
A nyugdíjpénztár a fenti szabálytól a tag belépésétől számított első két befizetés esetén eltérhet, ún. belépési díjat számíthat fel, amely azonban csak néhány ezer forint lehet.
Az állami adóhatóságtól érkező adókedvezményből nem lehet levonni, az teljes egészében az egyéni számlára kerül.
A pénztárak többsége a működési és likviditási célú levonásokat az éves befizetések összegéhez igazítja és ún. sávos levonást alkalmaz. A sávos rendszerben a befizetések magasabb tartományba eső részéből egyre kevesebbet vonnak le, a legfelső sávban pedig akár már nem is történik levonás.
Állami támogatás
Az önkéntes pénztári megtakarítást az állam a kezdetektől támogatja különböző adókedvezményekkel. A befizetések összege után jár állami támogatás, amely a fizetendő személyi jövedelemadó terhére igényelhető. A befizetés 20%-a, lefeljebb évi 150 ezer forint kedvezmény igényelhető, amelyet az egyéni számlára lehet utaltatni. Az állami támogatás így a pénztári megtakarítást, a jövőben felhasználható egyenleget növeli.
A megtakarítás befektetése
Az önkéntes nyugdíjpénztár az egyéni számlára befizetett összegeket befekteti, a befektetéseken elért hozamot az egyéni számlán jóváírja.
A nyugdíjpénztárak az első 6-10 évben az egyéni számlákat egyformán fektették be, majd a pénztári megtakarítások összege elért egy olyan szintet, amikor a jogalkotó már indokoltnak látta és lehetővé tette azt, hogy a pénztárak több befektetési lehetőséget kínáljanak tagjaiknak (2001.) Ez az úgynevezett választható portfóliós rendszer, amiben a tag eldöntheti, melyik portfólióban kívánja kezeltetni a megtakarítását. Az egyes portfóliók között időnként váltani is lehet.
A választható portfóliós rendszer jogi keretei 2001-től voltak adottak, de kellett néhány év, míg a pénztárak körében elterjedt. A kisebb pénztárak általában maradtak az egyportfóliós rendszernél, jellemzően a nagyobb pénztárak kínálnak több portfóliót. Ezek a pénztárak taglétszámuk és vagyonuk nagysága alapján 2-6 választható portfóliót működtetnek. A portfóliók befektetéseit jogszabály szabályozza: többek között állampapírba, részvénybe, kötvénybe és ingatlanba fektethetnek a pénztárak.
Az egyes portfóliók különböző szintű befektetési kockázatot képviselnek, amelyek hozama is eltérő: az alacsony kockázatú portfólió alacsonyabb mértékű, de biztosabb hozamú, a magasabb kockázatú portfólió magasabb hozammal kecsegtet. A portfóliók befektetési stratégiáját a pénztár Igazgatótanácsa a Befektetési politikában határozza meg.
Az egyes portfóliók teljesítményét érdemes figyelni és követni. A kockázatosabb portfóliókban nagyobb eséllyel előfordulhatnak olyan időszakok, amikor a hozam sajnos negatív…. Az elmúlt évtizedek tapasztalati alapján voltak ugyan gyenge és nagyon rossz évek is, de hosszú távon a nyugdíjpénztári megtakarítások hozama jó és versenyképes.
A választható portfóliós rendszerben (VPR) az egyes portfóliók úgy kerülnek kialakításra, hogy minden pénztártag találjon olyan befektetési lehetőséget, aminek a kockázatát fel tudja vállalni. A nyugdíjkorhatár felé közeledve azonban tanácsos egyre kevésbé kockázatos portfóliót választani.
A pénztári portfóliók által elért hozamot %-ban fejezik ki, és éves időszakra számolják ki. A befektetéseken elért teljes hozam a bruttó hozam, a befektetési költségekkel csökkentett hozam a nettó hozam. Az egyéni számlákon a nettó hozamot írják jóvá. Jogszabály írja elő, hogy a pénztáraknak éves nettó hozamrátát, és a megtakarítás kimondottan hosszú távú jellege miatt 10 és 15 éves átlagos hozamrátát is kell számítaniuk és közölniük tagjaikkal és azokkal, akiket meg szeretnének nyerni. Ennek ez az oka, hogy egy hosszú távú megtakarítás hozamát szakmai szempontok alapján hosszú távon indokolt megítélni. Egy-egy utolsó év kiugróan jó, vagy kiugróan rossz hozamából nem érdemes következtetéseket levonni, az értékelést inkább az elmúlt 10-15 év távlatában érdemes megtenni. Az önkéntes nyugdíjpénztárak többsége pedig már 20-26 éve működik, így bőven van tapasztalat a múltbeli hozamok területén.
Befektetések kontrollja
A befektetések biztonsága fölött szigorú jogszabályi megkötések, hatósági ellenőrzése, kötelező független könyvvizsgálat és az éves pénzügyi terven keresztül a tagok közvetlen kontrollja őrködik.
A befektetések biztonságát növeli a megfelelő engedéllyel, referenciákkal rendelkező, jó hírű vagyonkezelő megbízása. További garanciát jelent, hogy a vagyonkezelő tevékenységének ellenőrzésére és a vagyon piaci értékelésére a pénztár a vagyonkezelőtől független letétkezelőt köteles megbízni. A letétkezelő vezeti a befektetési értékpapír- és pénzszámlákat, napi szinten kontrollálja a pénztári befektetésekre vonatkozó jogszabályi előírások betartását.
A kedvezményezett
Az egyéni számla a pénztártag tulajdona. A pénztártag halála esetére egyéni számlájára természetes személy kedvezményezettet jelölhet, aki halála esetén a számla tulajdonosává válik. Egyidejűleg akár több kedvezményezett is jelölhető. Amennyiben nincs kedvezményezett, akkor a törvényes örökös személyek kapják meg a számlán lévő egyenleget. Amennyiben a tagnak sem kedvezményezettje, sem örököse nincs, akkor a megtakarítása a többi tag számlájára kerül felosztásra.
A kedvezményezett jelölés azért előnyös, mert abban az esetben a tag halálát követően gyorsan történhet kifizetés, míg az örökösök személyének megállapítása akár hónapokig is elhúzódhat. Kedvezményezettnek meg lehet jelölni bármilyen személyt vagy személyeket: azt is, aki egyébként az örököse lenne, de távolabbi rokonokat, ismerősösöket is. A megtakarítás örökölhetősége a pénztártag egyéni számla tulajdonjogához kapcsolódik, a tag halála esetén sajt maga segíti anyagilag a hátramaradott örökösöket vagy megjelölt kedvezményezetteket.
Az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítás előnyei
- a minimális tagdíjfizetési kötelezettségen felül rugalmas, a befizetés mértéke egyéni élethelyzethez igazítható
- eseti befizetés is teljesíthető
- a munkáltatói is támogathatja (béren kívüli juttatás)
- az állam adókedvezmény útján támogatja
- nem igényel magas szintű befektetési ismereteket
- ha a pénztár ezt biztosítja, akkor kockázatvállalási hajlandóságának és hozamvárakozásának megfelelő befektetési portfóliók közül lehet választani
- a megtakarítás örökölhető, kedvezményezett jelölhető.